Az 1950-es években miért tűnt Magyarországnál jobb helynek Kína? Milyen volt egy kínai házasságkötés az új házassági törvény szerint? Pekingben a szovjet vagy az amerikai kórházban volt jobb szülni? Mekkora tacepaókat volt szabad elolvasni egy külföldinek a kulturális forradalom alatt? Miért szólt akkorát a Vadhattyúk?

Feliratkozás: Acast | Blubrry | Google Podcasts | iTunes | Player.fm | Podbean | Soundcloud | Spotify | Stitcher | RSS

Amikor hetven éve, 1949 októberében Magyarország és a Kínai Népköztársaság felvette egymással a diplomáciai kapcsolatot, hamarosan elindult a diákcsere a két ország között. Az 1950-es években jó néhány magyar diák tanult Kínában, akik közül sokan a magyar sinológia fontos képviselőivé váltak, s egész életükben Kína, a kínai kultúra megismerésével és megismertetésével foglalkoztak.

Az Orient Expressz új adásának vendége egy ilyen magyar Kína-kutató. Kalmár Éva 1956-tól 1963-ig a Peking Egyetemen tanult kínai nyelv és irodalom szakon, majd 1968-tól újra Kínában élt néhány évig. Később az Európai Kiadó keleti irodalmakért felelős szerkesztője, majd több egyetem és főiskola oktatója lett. Szakterülete a hagyományos kínai színjáték, de régi színdarabok mellett számos kortárs kínai irodalmi művet is magyarra fordított, többek között a Nobel-díjas Mo Yan regényét és novelláit.

A Kalmár Évával folytatott beszélgetés kétrészes, a jelen adásban a tanárnő életéről és kínai élményeiről van szó, a következő adás témája pedig kutatási területe, a kínai irodalom, illetve annak fordítása lesz.

A riporterek Salát Gergely és Gulyás Csenge

Elhangzott a Civil Rádió FM98-on 2019. október 15-én.

Orient Expressz, az ázsiai kultúrák, népek, országok magazinja a Civil Rádióban. Adás: keddenként 20:00–21:00 között, ismétlés szombaton 17:00-kor. (Fogható Budapesten és környékén az FM 98.00-on, illetve az interneten a rádió honlapján.) A korábbi epizódok meghallgathatók a Soundcloudon, illetve a fent felsorolt podcast alkalmazásokban.